Oberg, Karl Albrecht (Hamburg, 1897. január 27.–1965. június 3.) SS-Obergruppenführer (1944. augusztus). Az I. világháborúban a nyugati fronton szolgál, az Első és Másodosztályú Vaskereszt kitüntetés birtokosa. 1932-ben Reinhard Heydrich beveszi az SD-be, egyik legközelebbi munkatársává válik. 1939 januárjában Zwickauban rendőrfőparancsnok, 1941 januárjától Radomban SS és rendőrfőparancsnok. Részt vesz zsidók és lengyel munkások lemészárlásában. 1942. május

Montini, Giovanni Battista lásd Pál, VI.

Mónus Illés (Balta, Oroszország, 1886. március 8.–Bp., 1944. november 2.) szociáldemokrata, a kommunisták ellenfele, 1927-től a Szociáldemokrata Párt vezetőségi tagja. A német megszállás után a Gestapo letartóztatja, de sikerül megszöknie; a nyilas puccs után elfogják, agyonlövik.

Müller, Heinrich (München, 1901. április 28.–?) SS-Gruppenführer, 1935 és 1945 között (hivatalosan 1939-től) a Gestapo tényleges vezetője. A háború végén eltűnik.

Munkácsi Ernő (1896–1950) a Pesti Izraelita Hitközség, majd a Zsidó Tanács főtitkára, 1934 és 1942 között a Magyar Zsidó Múzeum igazgatója.

Mussert, Anton Adriaan (Werkendam, Hollandia, 1894. május 15.–Hága, 1946. május 7.) holland nemzetiszocialista. 1942 decemberében Adolf Hitler a holland nép Führerévé nevezi ki, tényleges hatalma csekély, Arthur Seyss-Inquart birodalmi komisszár beosztottja. A világháború után bíróság elé állítják, halálra ítélik, kivégzik.

Mussolini, Benito (Predappio, 1883. július 29.–Giulino di Mezzegra, 1945. április 28.) olasz fasiszta politikus, az olasz nép Vezére (Duce). 1900-tól az olasz Szocialista Párt tagja, a La Lotta di Classe [Osztályharc] című hetilap alapítója (1909). Többször bebörtönözték, 1912-től az Avanti! [Előre] című szocialista napilap főszerkesztője. 1914 novemberében szakít a szocialistákkal, és a háborúpárti Popolo d’Italia

Náday István (Nagymihály, 1888. június 20.–Balassagyarmat, 1954. január 30.) hivatásos katonatiszt, vezérezredes. 1939. január 15-től 1940. március 1-jéig a Honvéd Vezérkar főnökének első helyettese, majd egy évig hadműveleti csoportfőnök; 1942. augusztus 1-jéig a Honvédelmi Minisztérium I. csoportfőnöke, majd 1944. április 1-jéig az 1. hadsereg parancsnoka. 1945. január 18-án hűtlenség vádjával lefokozzák, 1945-ben a Honvédelmi Minisztérium

Nagy András, tasnádi (Bp., 1882. január 29.–Bp., 1956. július 1.) kormánypárti politikus, 1935 és 1944 között képviselő (11. Hajdú vármegye 3. Hajdúszoboszlói kerület) 1925–1926-ban a MÁV főügyésze, 1933 júliusától 1935 márciusáig az Igazságügyi Minisztérium államtitkára, majd a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium politikai államtitkára. 1938. február 5-től a Nemzeti Egység Pártja országos elnöke, 1938. november 15-től

Nagybaczoni Nagy Vilmos (Parajd, 1884. május 30.–Piliscsaba, 1976. június 21.) katonatiszt, 1942. szeptember 24-től 1943. június 12-ig honvédelmi miniszter. Minsiztersége alatt jelentősen javul a munkaszolgálatosokkal való bánásmód. 1965-ben a Yad Vashem a Világ Igaza kitüntetésben részesítette.