Pacelli, Eugenio lásd Piusz, XII.

Nagybaczoni Nagy Vilmos (Parajd, 1884. május 30.–Piliscsaba, 1976. június 21.) katonatiszt, 1942. szeptember 24-től 1943. június 12-ig honvédelmi miniszter. Minsiztersége alatt jelentősen javul a munkaszolgálatosokkal való bánásmód. 1965-ben a Yad Vashem a Világ Igaza kitüntetésben részesítette.

Nagyőszy (1934-ig Wolf) Miklós (1935-ig János) (Nagyősz, 1896. szeptember 21.–Bécs, 1968. április 3.) hivatásos katonatiszt, altábornagy, 1944 szeptember–októberében a személyi gazdálkodás kormánybiztosa. Beregfy Károly a VI. hadtest parancsnokává nevezi ki, majd az V. hadtest parancsnoka. 1944. december végétől a Honvédelmi Minisztérium III. osztályának vezetője. A népbíróság 1946-ban nyolcévi fegyházra ítéli. 1953-ban szabadul a váci fegyházból,

Nebe, Arthur (Berlin, 1894. november 13.–Berlin, 1945. március 4.) rendőrtiszt, SS-Gruppenführer. 1929-től a berlini rendőrség állományában szolgál, 1931-től az NSDAP és az SA tagja. 1933. április 1-jétől a porosz tartományi bűnügyi rendőrség vezetője; 1936-tól a Kriminalpolizei (KRIPO), 1937-től a birodalmi bűnügyi rendőrség vezetője. 1939-től az RSHA V. osztály vezetője; 1941-ben az Einsatzgruppe B parancsnoka. Támogatja

Mester Miklós (1906–1989) közíró, politikus, 1939–1940 folyamán a Magyar Élet Pártja, 1940-től 1944-ig a Magyar Megújulás Pártja országgyűlési képviselője, 1944 áprilisa és októbere között a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium államtitkára. Szorosan együttműködik a cionista ellenállókkal, elsősorban Komoly Ottóval, sokat tesz több neves zsidó művész megmentése érdekében.

Nedic, Milan (1887–Belgrád, 1946. február 4.) hivatásos katonatiszt, hadseregtábornok, honvédelmi miniszter. 1941. augusztus 29-től a szerb kollaboráns kormány elnöke. 1945-ben fogságba esik, a börtönben öngyilkos lesz.

Mihály, I. (Sinaia, 1921. október 25.–) Románia utolsó királya, Hohenzollern-Sigmaringen, II. Károly fia. Először 1927-ben kerül trónra, kiskorúsága miatt háromtagú régenstanács gyakorolja az uralkodói jogokat. 1930-tól apja uralkodik, akit 1940. szeptember 6-án Ion Antonescu lemondat. A fiatal király 1944. augusztus 23-ig csak reprezentál, a tényleges hatalmat a Conducator gyakorolja. 1944. szeptember 12-én Moszkvában megkötik a

Miklós Béla, dálnoki (Bp., 1890. június 11.–Bp., 1948. november 21.) vezérezredes, miniszterelnök. 1933 és 1936 között berlini katonai attasé, 1941. március 1-jétől az I. gyorshadtest parancsnoka; 1942. november 11-től a kormányzó főhadsegédje, a katonai iroda vezetője; 1944. július 1-jétől az 1. hadsereg parancsnoka. 1944. október 15-e után szűkebb törzsével átáll a Vörös Hadsereghez. A Debrecenben

Mocsáry Dániel (Bocsárlapujtő, 1898–?) földbirtokos, jobboldali politikus, 1935-től 1939-ig kormánypárti országgyűlési képviselő, 1939. február 3-a után a Magyar Élet Pártja elnöke. 1944-ben a Földművelésügyi Minisztérium államtitkára, a miniszter állandó helyettese. 1943–1945 folyamán a Felsőház tagja (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye választottja), a népbíróság négyévi börtönre ítéli.

Mohay (Mohaupt) Gyula, dr. (Nagyszentmiklós, 1894. szeptember 15.–?) ügyvéd, tisztviselő. 1921 és 1944 között a Földhitelintézetek Országos Szövetségének tisztviselője, 1939-től a Nyilaskeresztes Párt tagja, Budapest törvényhatósági bizottságában a párt csoportvezetője, 1944. október 15-ig a Legfőbb Pártfegyelmi Bizottság elnöke; a nyilas puccs után a főváros főpolgármestere. A népbíróság és a NOT halálra ítéli, az igazságügyi miniszter