Kovács Alajos (Dolányi) (Gyöngyöspüspöki, 1877. január 6. – Budapest, 1963. április 14.) statisztikus, demográfus, 1898-tól a Központi Statisztikai Hivatal munkatársa. Részt vett az 1900-as és az 1910-es népszámlálások lebonyolításában, az anyag kiadásában, szerkesztésében, elemzésében. A választójogi reformok statisztikai előkészítője, tanácsadója. 1920-tól az MTA levelező tagja, 1929-től 1936-ig KSH elnöke. Politikailag célzatos, manipulált statisztikai összeállításai, köztük

Kovács Sándor (Kecskemét, 1893. június 11.–Bp., 1972. december 24.) 1944-től haláláig szombathelyi római katolikus püspök, a Felsőház tagja (1944–1945).

Kovarcz Emil (Felsőireg, 1899. február 4.–Bp., 1946. május 2.) nyugállományú őrnagy. 1920. február 17-én az Ostenburg-különítmény tagjaként részt vesz Somogyi Béla és Bacsó Béla, a Népszava című lap munkatársai meggyilkolásában. 1938-tól 1941-ig a Nyilaskeresztes Párt szervezésvezetője, országgyűlési képviselő (I. Budai választókerület). 1939. február 3-án állítólag egyik szervezője annak a merényletnek, amelynek során a Dohány utcai

Kozma Miklós (Nagyvárad, 1884. szeptember 5.–Bp., 1941. december 7.) hivatásos katonatiszt, majd politikus, 1920-tól 1935-ig, majd 1937-től az MTI és egyben a Magyar Rádió elnöke, 1935 és 1937 között belügyminiszter, 1940 novemberétől haláláig a Kárpátaljai Terület kormányzói biztosa.

Krausz Miklós (Miskolc, 1908–Jeruzsálem, 1956) cionista ellenálló, a budapesti Palesztina Hivatal végrehajtó titkára, az „alija” egyik szervezője. Sikerül jó kapcsolatokat kiépítenie a magyar hatóságokkal, elsősorban a KEOKH illetékeseivel és a budapesti brit konzulátus tisztviselőivel. A brit diplomaták távozása után a brit érdekek védelmével megbízott svájci követséggel alakít ki kapcsolatot. Együttműködik a világháború idején Magyarországra menekült

Kremer, Johannes Paul, dr. (1884–?) orvos, 1914-ben doktorált, 1927-től a Münsteri Egyetem Anatómiai Intézetének vezetője, 1932-től az NSDAP tagja, 1941 júniusában SS-Hauptscharführer, novembertől Untersturmführer. 1942. augusztus 29-től november 18-ig Auschwitzban tanulmányozza az éhezés hatását az emberi szervezetre. 1943 februárjában SS-Obersturmführer. 1945 augusztusában a brit hatóságok letartóztatják, naplóját is megtalálják; kiadják Lengyelországnak, Krakkóban 1947 decemberében halálra

Killinger, Manfred von (Gut Lindigt bei Nossen, Szászország, 1886. július 14.–Bukarest, 1944. szeptember 3.) náci diplomata. Az I. világháború végén a haditengerészetnél százados, 1927-ben belép az NSDAP-be, 1932-ben képviselő, 1935-től diplomata. 1937-től 1939-ig San Franciscó-i főkonzul. Rövid pozsonyi diplomáciai szolgálat után bukaresti német követ; amikor a Vörös Hadsereg egységei már a román főváros felé közelednek,

Király Gyula (Szilágyballa, 1893. november 12.–Jundia, Saõ Paulo, Brazília, 1979. május 10.) csendőr ezredes, 1944-ben a BM VII. (Közbiztonsági) osztály vezetője. A németek a nyilas hatalomátvétel után letartóztatják, deportálják.

Kappler, Herbert (1907–1978) SS-Obersturmbannführer, Róma rendőrfőparancsnoka; fontosabb szerephez 1943 őszén, az olasz fegyverszünet után jut: október 16-án személyesen irányítja a római zsidók letartóztatását és deportálását. 1944-ben átveszi a római Gestapo parancsnokságát is. Március 24-én Szent Callixtus katakombáiban ~ parancsára 335 olasz túszt, köztük nőket és két 14 éves fiút lőnek agyon megtorlásul a kommunista ellenállók

Karácsony Sándor (1892–Bp., 1944. december) vasesztergályos, szociáldemokrata párt- és szakszervezeti vezető, 1935-től a Magyar Szociáldemokrata Párt vezetőségének póttagja. A nyilasok elfogják, meggyilkolják.