Krausz Miklós (Miskolc, 1908–Jeruzsálem, 1956) cionista ellenálló, a budapesti Palesztina Hivatal végrehajtó titkára, az „alija” egyik szervezője. Sikerül jó kapcsolatokat kiépítenie a magyar hatóságokkal, elsősorban a KEOKH illetékeseivel és a budapesti brit konzulátus tisztviselőivel. A brit diplomaták távozása után a brit érdekek védelmével megbízott svájci követséggel alakít ki kapcsolatot. Együttműködik a világháború idején Magyarországra menekült

Kremer, Johannes Paul, dr. (1884–?) orvos, 1914-ben doktorált, 1927-től a Münsteri Egyetem Anatómiai Intézetének vezetője, 1932-től az NSDAP tagja, 1941 júniusában SS-Hauptscharführer, novembertől Untersturmführer. 1942. augusztus 29-től november 18-ig Auschwitzban tanulmányozza az éhezés hatását az emberi szervezetre. 1943 februárjában SS-Obersturmführer. 1945 augusztusában a brit hatóságok letartóztatják, naplóját is megtalálják; kiadják Lengyelországnak, Krakkóban 1947 decemberében halálra

Killinger, Manfred von (Gut Lindigt bei Nossen, Szászország, 1886. július 14.–Bukarest, 1944. szeptember 3.) náci diplomata. Az I. világháború végén a haditengerészetnél százados, 1927-ben belép az NSDAP-be, 1932-ben képviselő, 1935-től diplomata. 1937-től 1939-ig San Franciscó-i főkonzul. Rövid pozsonyi diplomáciai szolgálat után bukaresti német követ; amikor a Vörös Hadsereg egységei már a román főváros felé közelednek,

Király Gyula (Szilágyballa, 1893. november 12.–Jundia, Saõ Paulo, Brazília, 1979. május 10.) csendőr ezredes, 1944-ben a BM VII. (Közbiztonsági) osztály vezetője. A németek a nyilas hatalomátvétel után letartóztatják, deportálják.

Kirill (1901–1971) plovdivi érsek, 1953-tól Szófia metropolitája és bolgár pátriárka. A bulgáriai egyházi zsidómentő akciók élharcosa.

Kiss Árkád, dr. (Görömböly, Borsod vármegye, 1889. május 12.–?) rendőr főtanácsos, 1926-tól a Külföldieket Ellenőrző Hivatalban (KEH) a román, csehszlovák, jugoszláv és lengyel állampolgárságú személyek lakhatási ügyeit intézi, 1938-tól a tartózkodási ügyek referense a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóságnál (KEOKH), közvetlen főnöke Pásztóy Ámon. 1946-ban a Népbíróság tizenöt év kényszermunkára ítéli, a NOT 1947 decemberében

Kocsárd Emánuel (Kopfensteiner Manó) építészmérnök, a nyilas párt bőkezű támogatója, 1944. október 29-től Veszprém vármegye főispánja, a III. hadtest területén országmozgósítási és hadműveleti kormánybiztos.

Kolosváry-Borcsa Mihály (Kolozsvár, 1896. június 27.–Budapest, 1946. december 6.) újságíró, politikus, 1938-tól 1939-ig a miniszterelnökség sajtóosztályának vezetője, 1939 júniusától a Sajtókamara elnöke, 1944. április–augusztusban a sajtó, a rádió, az MTI és a könyvkiadás kormánybiztosa; október 31—től december 27-ig sajtókormánybiztos. A népbíróság halálra ítéli, kivégzik.

Kasztner Rezső (Kolozsvár, 1906–Tel Aviv, 1957) újságíró, jogász, cionista vezető. 1925 és 1940 között a Kolozsváron megjelenő magyar nyelvű cionista lap, az Új Kelet újságírója, bukaresti parlamenti tudósítója. Aktív cionista, a közép-baloldalt képviselő Ichud mozgalom egyik erdélyi vezéregyénisége. 1940-től Budapesten él, a cionista Mentőbizottság (Vaada) elnökhelyettese, Komoly Ottó munkatársa. Szoros kapcsolatban áll a szlovák cionistákkal

Kececi, Sevret Fuat 1943. október 21-től budapesti török követ. A Budapesten akreditált semleges diplomaták közül a német megszállás után egyedül a török követség nem vesz részt az üldözöttek mentésében.