Komoly Ottó (Bp., 1892. március 26.–Bp., 1945. január 1?) Mérnök, cionista vezető. 1940-től a Magyar Cionista Szövetség elnöke, 1943-tól a Budapesti Mentőbizottság elnöke. Magyarországra menekült szlovák és lengyel zsidók százainak segít bujkálni, illetve továbbszökni. Magyarország német megszállása után szorosan együttműködik Kasztner Rezsővel, és az SS-szel folytatott tárgyalások eredményeként Svájcba induló „Kasztner-vonat” utaslistájának összeállításában is részt

Kornfeld Móric, báró (Bp., 1882. december 30.–?1967. november 5.) nagyiparos, bankár, politikus, Kornfeld Zsigmond fia. Pályája kezdetén a Ganz Danubius Gyár igazgatója, majd vezérigazgatója. Később a csepeli Weiss Manfréd Művek egyik igazgatója. 1927-től 1944-ig a Felsőház tagja. A német megszállás után a Gestapo elfogja és Németországba szállítja. A Weiss Manfréd családdal kötött megegyezés alapján családtagjaival

Kovács Alajos (Dolányi) (Gyöngyöspüspöki, 1877. január 6. – Budapest, 1963. április 14.) statisztikus, demográfus, 1898-tól a Központi Statisztikai Hivatal munkatársa. Részt vett az 1900-as és az 1910-es népszámlálások lebonyolításában, az anyag kiadásában, szerkesztésében, elemzésében. A választójogi reformok statisztikai előkészítője, tanácsadója. 1920-tól az MTA levelező tagja, 1929-től 1936-ig KSH elnöke. Politikailag célzatos, manipulált statisztikai összeállításai, köztük

Kovács Sándor (Kecskemét, 1893. június 11.–Bp., 1972. december 24.) 1944-től haláláig szombathelyi római katolikus püspök, a Felsőház tagja (1944–1945).

Kovarcz Emil (Felsőireg, 1899. február 4.–Bp., 1946. május 2.) nyugállományú őrnagy. 1920. február 17-én az Ostenburg-különítmény tagjaként részt vesz Somogyi Béla és Bacsó Béla, a Népszava című lap munkatársai meggyilkolásában. 1938-tól 1941-ig a Nyilaskeresztes Párt szervezésvezetője, országgyűlési képviselő (I. Budai választókerület). 1939. február 3-án állítólag egyik szervezője annak a merényletnek, amelynek során a Dohány utcai

Kozma Miklós (Nagyvárad, 1884. szeptember 5.–Bp., 1941. december 7.) hivatásos katonatiszt, majd politikus, 1920-tól 1935-ig, majd 1937-től az MTI és egyben a Magyar Rádió elnöke, 1935 és 1937 között belügyminiszter, 1940 novemberétől haláláig a Kárpátaljai Terület kormányzói biztosa.

Krausz Miklós (Miskolc, 1908–Jeruzsálem, 1956) cionista ellenálló, a budapesti Palesztina Hivatal végrehajtó titkára, az „alija” egyik szervezője. Sikerül jó kapcsolatokat kiépítenie a magyar hatóságokkal, elsősorban a KEOKH illetékeseivel és a budapesti brit konzulátus tisztviselőivel. A brit diplomaták távozása után a brit érdekek védelmével megbízott svájci követséggel alakít ki kapcsolatot. Együttműködik a világháború idején Magyarországra menekült

Kremer, Johannes Paul, dr. (1884–?) orvos, 1914-ben doktorált, 1927-től a Münsteri Egyetem Anatómiai Intézetének vezetője, 1932-től az NSDAP tagja, 1941 júniusában SS-Hauptscharführer, novembertől Untersturmführer. 1942. augusztus 29-től november 18-ig Auschwitzban tanulmányozza az éhezés hatását az emberi szervezetre. 1943 februárjában SS-Obersturmführer. 1945 augusztusában a brit hatóságok letartóztatják, naplóját is megtalálják; kiadják Lengyelországnak, Krakkóban 1947 decemberében halálra

Kaplan, Chaim A. (Horodiszcze, ma Gorodiscse, Belorusszia, 1880–Treblinka, 1942 december/1943. január?) 1902-ben Varsóban az első héber elemi iskola megalapítója. Több héber iskoláskönyvet, nyelvtankönyvet ír. A varsói gettóban írott naplója fontos történelmi forrás.

Kappler, Herbert (1907–1978) SS-Obersturmbannführer, Róma rendőrfőparancsnoka; fontosabb szerephez 1943 őszén, az olasz fegyverszünet után jut: október 16-án személyesen irányítja a római zsidók letartóztatását és deportálását. 1944-ben átveszi a római Gestapo parancsnokságát is. Március 24-én Szent Callixtus katakombáiban ~ parancsára 335 olasz túszt, köztük nőket és két 14 éves fiút lőnek agyon megtorlásul a kommunista ellenállók