Horváth Zoltán (Polányfalva, 1890. május 10.–?) posta-főfelügyelő, 1944-ben az esztergomi 1. számú postahivatal főnöke. Az esztergomi népbíróság 1945-ben egy év hat hónapi börtönre ítéli Serédi Jusztinián hercegprímás 1944. június 29-i pásztorlevelének a postahivatalban való visszatartásáért. A NOT 1946 januárjában az ítéletet két év hat hónapi börtönre módosítja.

Höss, Rudolf (Baden-Baden, 1900. november 25.–Auschwitz, 1947. április 16.) az auschwitzi koncentrációs tábor parancsnoka. Apja halála után, tizenöt évesen belép a hadseregbe, a török fronton szolgál, megkapja az Első és a Másodosztályú Vaskereszt kitüntetést. 1919 után a Baltikumban, a Ruhr-vidéken és Felső-Sziléziában harcol a Szabadcsapatok (Freikorps) tagjaként. 1922-ben belép az NSDAP-be, 1923-ban Martin Bormannal együtt

Höttl, Wilhelm (Bécs, 1915. március 19.–?) 1939-től az SD magyar ügyeinek referense, 1943-tól az RSHA VI. osztály (külföldi felderítés) magyar ügyeinek felelőse, 1944. március 19. után Budapesten szolgál.

Hubay Kálmán (Jászapáti, 1902. április 3.–Bp., 1946. június 22.) újságíró, politikus, 1938–1940 folyamán, Szálasi Ferenc bebörtönzése idején a nyilas párt vezetője, országgyűlési képviselő. 1942 februárjában szembefordul Szálasival, Baky Lászlóval és Pálffy Fidéllel; a Magyar Nemzetiszocialista Párt egyik vezetője. A nyilas rendszer idején a Nemzetvezető Munkatörzse Kultúrirodája vezetője. A háború után a népbíróság halálra ítéli, kivégzik.

Hull, Cordell (1871–1955) amerikai politikus, 1933–1944 külügyminiszter.

Huszovszky Lajos, dr. (Aranybánya, 1894. október 6.–?) ügyvéd, kormányfőtanácsos, 1935 és 1939 között, valamint 1939 és 1944 között a 24. számú, Zala vármegyei pacsai, majd a zalaszentgróti egyéni választókerület képviselője, Sztójay Döme kormányzása idején a miniszterelnökség államtitkára.

Illés Ferenc (Felsőleperd, 1912. május 29.–Bp., 1947. június 28.) asztalossegéd, 1942 áprilisától a Nyilaskeresztes Párt fővárosi IX. kerületi szervezetének tagja, 1945-ben a IX. Ráday utca 44. számú házban lakik. 1945. július 24-én letartóztatják, 1946 márciusában népbíróság elé állítják. A népügyészség azzal vádolja meg – mint később kiderült, tévesen –, hogy a IX. kerületben pártszolgálat-vezető, illetve

Imrédy Béla (Bp., 1891. december 29.–Bp., 1946. február 28.) közgazdász, jobboldali politikus, miniszterelnök. 1932-ben Gömbös Gyula kormányában pénzügyminiszter; 1935 januárjában kiválik a kormányból, az MNB elnöke, Darányi Kálmán kormányában tárca nélküli közgazdasági miniszter. 1938–1939 folyamán miniszterelnök. Jelentős a szerepe az ún. első (1938. XV. tc.), valamint a második zsidótörvény (1939. IV. tc.) előkészítésében. A kormányzó,

Incze Antal (Monosludas, 1898–?) orvos, politikus, 1938-tól Imrédy megbízásából a Magyar Élet Mozgalom egyik szervezője; 1939-től kormánypárti, 1940-től a Magyar Megújulás Pártja országgyűlési képviselője (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye egyéni, 17. Váci kerület), a párt propaganda- és sajtóosztályának egyik vezetője, a Nemzetőr című lap felelős szerkesztője.

Incze Péter (Csíkdelme, 1896–Bp., 1960) köztisztviselő, a miniszterelnökség elnöki osztályára beosztott miniszteri tanácsos 1939-től 1944-ig, több miniszterelnök személyi titkára.