Keitel, Wilhelm (Helmscherode, Braunschweig, 1882. szeptember 22.–Nürnberg, 1946. október 16.) német marsall, 1938-tól 1945-ig a német véderő főparancsnokságának főnöke. 1901-től katona. Az I. világháború idején vezérkari tiszt, 1938-ban vezérezredes. Aláírja a fogságba esett szovjet politikai tisztek kivégzéséről szóló parancsot (ún. komisszárparancs), hűségesen, ellenvetések nélkül szolgálja Führerét a háború végéig. 1941. július 27-én aláírja azt a

Kemény Gábor, dr., báró (Bp., 1910. december 14.–Bp., 1946. március 19.) jogász, 1933-ban a Pesti Hírlap munkatársa. Mór községben közigazgatási gyakornok, majd szolgabíró. 1939 áprilisában lemond állásáról, belép a Nyilaskeresztes Pártba. Az 1939-es parlamenti választások után a nyilas képviselőcsoport titkára. 1939. augusztus 27-én politikai tüntetés szervezése miatt nyolchavi fogházra ítélik. 1940 őszétől Hubay Kálmán helyettese.

Keresztély, X. (Charlottenburg, 1870. szeptember 26.–Koppenhága, 1947. április 20.) 1912-től dán király. A német megszállás után hazájában marad, és támogatja a dán hatóságok zsidóvédő intézkedéseit.

Kádár Gyula (Debrecen, 1898. december 16.–Bp., 1982. március 14.) katonatiszt, 1942. május 1-jétől a 2. vezérkar főnöke osztályán teljesít szolgálatot (kémelhárítás és hírszerzés), 1942. október 1-jétől vezérkari ezredes. 1942. augusztus 1-jétől 1943. augusztus 1-jéig a 6. vezérkar vezetője, 1943. augusztus 1-jétől 1944. április 15-ig a 2. vezérkari osztály vezetője. A német hatóságok április 17-én letartóztatják,

Kahan Nison, dr. (1883–1949) ügyvéd, a Magyarországi Cionista Szövetség elöljárója, a Zsidó Tanács tagja. A Kasztner-vonaton 1944. június 30-án elhagyta az országot, a háború után Palesztinában telepedik le.

Kahan-Frankl Samu az Országos Ortodox Iroda elnöke, a Zsidó Tanács tagja, 1944 nyarától illegalitásban él, 1945 után az Egyesült Államokban telepedik le.

Kállay Miklós (Nyíregyháza, 1887. január 23.–New York, 1967. január 14.) politikus, 1932 és 1935 között földművelésügyi miniszter; 1942. március 9-től 1944. március 22-ig miniszterelnök, közben 1942 májusától 1943 júliusáig külügyminiszter is. Magyarország német megszállása után egy ideig a török követségen keres menedéket, a világháború után emigrál.

Kaltenbrunner, Ernst (Innkreis, Ausztria, 1903. október 4.–Nürnberg, 1946. október 16.) SS-Obergruppenführer, az RSHA vezetője. Linzben végzi az iskolát, gyerekkori barátai között találjuk Adolf Eichmannt is. A grazi egyetemen jogásznak tanul, 1932-ben belép az SS-be és az NSDAP-be, 1934–1935 folyamán hazaárulásért bebörtönzik. 1935 után az ausztriai SS vezetője. 1938. március 11-én Hermann Göring utasítására Seyss-Inquart kabinetjében

Kánya Kálmán (Sopron, 1869. november 7.–Bp., 1945. február 28.) diplomata, 1925 és 1933 között berlini követ, 1933. február 4-től 1938. november 28-ig külügyminiszter. 1944-ben a német megszállás után a Gestapo letartóztatja, Sopronkőhidán raboskodik, fogságából súlyos betegen szabadul.

Jánosi József (Zólyom, 1898. április 22.–Friesenheim, NSZK, 1965. május 6.) filozófus, egyetemi tanár, 1913-tól a Jézus Társaság tagja (jezsuita). Rómában, a Gregoriana Pápai Egyetemen teológiát végez, 1935-től a logika és a metafizika tanára a budapesti egyetemen, az Actio Catholica által szervezett Katolikus Tanárképző Tanfolyam és a jezsuita szervezésű Katolikus Főiskolai Tanfolyam ügyvezető alelnöke; 1942-től százötven