Keresztély, X. (Charlottenburg, 1870. szeptember 26.–Koppenhága, 1947. április 20.) 1912-től dán király. A német megszállás után hazájában marad, és támogatja a dán hatóságok zsidóvédő intézkedéseit.

Keresztes-Fischer Ferenc (Pécs, 1881. február 18.–Vöcklabruck, Ausztria, 1948. március 3.) ügyvéd, 1931-től 1935-ig, majd 1938. május 14-től 1944. március 22-ig belügyminiszter. Konzervatív, németellenes politikus, kemény kézzel üldözi mind a nyilasokat, mind a kommunistákat, Horthy Miklós híve. 1944. március 19-én a Gestapo letartóztatja, Mauthausenbe deportálják.

Keresztes-Fischer Lajos (Pécs, 1884. január 8.–Vöcklabruck, Ausztria, 1948. április 29.) tüzértiszt, Keresztes-Fischer Ferenc öccse, 1920. május 7-től Magyarország Kormányzója Katonai Irodájában (KKI) szolgál, 1933. május 1-jétől a Honvédelmi Minisztérium VI. csoport (VKF) főnökének helyettese, 1938. május 24-től szeptember 29-ig a Honvéd Vezérkar főnöke. 1939. február 1-jétől ismét a KKI főnöke, főhadsegéd. Beosztásából 1942. október 29-én

Kahan-Frankl Samu az Országos Ortodox Iroda elnöke, a Zsidó Tanács tagja, 1944 nyarától illegalitásban él, 1945 után az Egyesült Államokban telepedik le.

Kállay Miklós (Nyíregyháza, 1887. január 23.–New York, 1967. január 14.) politikus, 1932 és 1935 között földművelésügyi miniszter; 1942. március 9-től 1944. március 22-ig miniszterelnök, közben 1942 májusától 1943 júliusáig külügyminiszter is. Magyarország német megszállása után egy ideig a török követségen keres menedéket, a világháború után emigrál.

Kaltenbrunner, Ernst (Innkreis, Ausztria, 1903. október 4.–Nürnberg, 1946. október 16.) SS-Obergruppenführer, az RSHA vezetője. Linzben végzi az iskolát, gyerekkori barátai között találjuk Adolf Eichmannt is. A grazi egyetemen jogásznak tanul, 1932-ben belép az SS-be és az NSDAP-be, 1934–1935 folyamán hazaárulásért bebörtönzik. 1935 után az ausztriai SS vezetője. 1938. március 11-én Hermann Göring utasítására Seyss-Inquart kabinetjében

Kánya Kálmán (Sopron, 1869. november 7.–Bp., 1945. február 28.) diplomata, 1925 és 1933 között berlini követ, 1933. február 4-től 1938. november 28-ig külügyminiszter. 1944-ben a német megszállás után a Gestapo letartóztatja, Sopronkőhidán raboskodik, fogságából súlyos betegen szabadul.

Jánosi József (Zólyom, 1898. április 22.–Friesenheim, NSZK, 1965. május 6.) filozófus, egyetemi tanár, 1913-tól a Jézus Társaság tagja (jezsuita). Rómában, a Gregoriana Pápai Egyetemen teológiát végez, 1935-től a logika és a metafizika tanára a budapesti egyetemen, az Actio Catholica által szervezett Katolikus Tanárképző Tanfolyam és a jezsuita szervezésű Katolikus Főiskolai Tanfolyam ügyvezető alelnöke; 1942-től százötven

Jaross Andor (Csehi, 1896. május 23.–Bp., 1946. április 11.) szlovákiai, majd magyarországi szélsőjobboldali politikus. 1935-től a prágai képviselőház tagja, 1936-tól a Felvidéki Egyesült Magyar Párt elnöke. A Felvidék egy részének visszacsatolása után (1938–1940) Teleki Pál kormányában a felvidéki ügyek tárca nélküli minisztere. 1940 októberében Imrédy Bélával megalapítja a Magyar Megújulás Pártját. 1944. március 22-től augusztus

Jeckeln, Friedrich (Hornberg, 1895–Riga, 1946. február 3.) SS-Obergruppenführer, az 1920-as években csatlakozik az NSDAP-hez, 1941-től a déli frontszakasz SS és rendőri erők parancsnoka (Höherer SS und Polizeiführer), egységei mészárolnak le Kamenyec-Podolszkijnál több mint 23 000, köztük legalább 16 000 Magyarországról deportált zsidót. ~ személyesen irányítja a Babij Jar-i mészárlást, valamint a rovnói és dnyepropetrovszki tömeggyilkosságokat.