Bárczy István, dr., bárcziházi (Bp., 1882. október 21.–La Tour de Teillez , 1952. december 18.) jogász, köztisztviselő, 1928-tól a miniszterelnökség adminisztratív államtitkára, 1921–1944-ig a minisztertanács és a koronatanács jegyzőkönyvvezetője.

Bárdossy László (Szombathely, 1890. december 10.–Bp., 1946. január 10.) 1934. október 24-től 1941. február 4-ig bukaresti magyar követ, majd 1942. március 7-ig külügyminiszter, egyidejűleg 1941. április 3-tól 1942. március 7-ig miniszterelnök. 1945 őszén népbíróság elé állítják; halálra ítélik, kivégzik.

Bartha Károly (Bp., 1884. június 18.–Linz, 1964. november 22.) hivatásos katonatiszt, honvédelmi miniszter. 1932. augusztus 1-jétől a Honvédelmi Minisztérium anyagi csoportfőnöke, 1936. január 1-jétől 1938. november 15-ig a Honvédelmi Minisztérium katonai főcsoportfőnöke, 1936. május 1-jétől altábornagy, 1938. november 1-jétől táborszernagy, 1938. november 15-től 1942. szeptember 24-ig honvédelmi miniszter. 1945-ben kivándorol Venezuelába, majd Ausztriában telepszik le.

Baeck, Leo (Lissa, Poroszország, 1873. május 23.–London, 1956. november 2.) tudós, tanár, a németországi zsidó közösség vezetője. 1897-től rabbi a felső-sziléziai Oppelnben. 1905-ben publikálja fő művét: Das Wesen des Judentums [A judaizmus jellege]. 1912-től a berlini hitközség főrabbija, 1922-től a Német Rabbik Szövetségének elnöke. Bár nem cionista, rokonszenvezik a zsidó nemzeti tudat újraébredésével. 1897-ben rajta

Bartheldy Tibor, dr., hivatásos diplomata, rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter; 1938-ban a Külügyminisztérium Elnöki osztályának munkatársa, 1940-ben Csáky István kabinetfőnöke, 1941–1944-ig a Külügyminisztérium Elnöki osztályának vezetője.

Bagossy Zoltán (Dunaharaszti, 1905–1962?) 1936-tól a Nyilaskeresztes Párt tagja, 1938-ban az illegális Eszmevédelmi Vonal egyik vezetője. 1939-ben a budapesti választási küzdelem irányítója, fővárosi főkerület-vezetője. 1942-től a Magyar Közigazgatástudományi Intézet dolgozója, 1943-tól a párt Paraszt Hivatásrendjének vezetője. A nyilas hatalomátvétel egyik előkészítője, Kovarcz Emil közvetlen munkatársa; a puccs után a Külügyminisztériumban nyilas pártmegbízott, rendkívüli követ, a

Bartoszewski, Władysław (1922–) zsidómentő lengyel, Auschwitzban raboskodik 1940 szeptemberétől 1941 áprilisáig; 1942–1945-ig az Armija Krajowa (Honi Hadsereg) tagja. A katolikus Lengyelország Újjászületéséért Front (Front Odrodzenia Polski, FOP) tagjaként a Żegota nevű, zsidókat segítő szervezet egyik alapítója; többször továbbítanak információkat a náci terrorról, a zsidóüldözésről a londoni lengyel emigráns kormánynak. A Yad Vashem 1963-ban a Világ

Bajcsy-Zsilinszky Endre (Szarvas, 1886. június 6.–Sopronkőhida, 1944. december 24.) publicista, politikus. 1919-ben nacionalista, fajvédő, antiszemita, majd fokozatosan a németbarát külpolitikai irányzat egyik fő bírálója. 1939–1944-ig a Független Kisgazda Párt országgyűlési képviselője. 1941. őszi képviselőházi beszédeiben, valamint katonai és politikai vezetőkhöz intézett memorandumaiban fellép a német szövetség ellen. 1943-ban az olasz kiugrás után a háborúból való

Bajnóczy József (Szinérváralja, 1888. február 27.–Pilismarót, 1977. június 12.) 1940-től altábornagy, 1942-től vezérezredes. 1939. augusztus 1-jétől 1941. november 1-jéig a VI. hadtest parancsnoka, majd 1944 márciusáig a vezérkari főnök helyettese, 1944. július 1-jétől nyugállományban.

Bakach-Bessenyey György, báró (Bp., 1892. április 14.–New York, 1959. február 19.) diplomata, 1920-tól a Külügyminisztérium tisztviselője, 1934–1938-ig a Politikai osztály vezetője; 1938-tól belgrádi, 1941-től vichyi, 1943-tól berni követ. Kállay Miklós megbízásából a különbéke előkészítésén dolgozik; Magyarország német megszállása után lemond tisztéről, Svájcban marad. Lakatos Géza miniszterelnök felkérésére részt vesz a kiugrási kísérlet diplomáciai előkészítésében. 1945