Baranyai Lipót (Béllye, 1894. augusztus 7.–Frankfurt a. M., 1970. január 30.) pénzügyi szakember, az MTA tagja (1940–1949), a Magyar Nemzeti Bank elnöke (1938–1943). Ez utóbbi tisztéről lemond, nyugállományba vonul. 1944. március 19. után a németek letartóztatják, fogságából októberben szabadul. 1948-ban elhagyja az országot, 1951–1959-ig a Világbank utazó képviselője, majd haláláig a frankfurti Deutsche Bank tanácsadója.

Bárányos Károly (Betlen, 1892. április 23.–Bp., 1956. augusztus 5.) földművelésügyi minisztériumi tisztviselő, 1939-től miniszteri tanácsos, a Külkereskedelmi Hivatal alelnöke; a német megszállás alatt nyugdíjazták, később a magyar Országos Szövetkezeti Központ elnöke, 1941–1944-ig a földművelésügyi minisztérium államtitkára, 1945. november 15-től 1946. november 20-ig közellátási miniszter; 1946. november 20-tól 1947. szeptember 24-ig földművelési miniszter.

Barasz, Ephraim (Volkoviszk, 1892–Majdanek, 1943) a białystoki Zsidó Tanács vezetője. Mérnöki diplomáját német egyetemen szerzi, fiatal korában csatlakozik a cionista mozgalomhoz, üzletember. 1941. július 31-én állítják fel a białystoki gettót, 35 000 zsidót zárnak ide. ~ tud az Einsatzgruppék tömeggyilkosságairól, de hisz abban, hogy a nácik számára hasznos munkát végző zsidók túlélhetik a világháborút. A

Barcza György (Pusztazámor, 1888. július 12.–Sydney, 1961. április 18.) diplomata, 1910-től szolgál a közös Külügyminisztériumban. 1924-től 1927-ig a Külügyminisztérium Politikai osztályának vezetője, 1927-től vatikáni, 1938-tól londoni követ. 1941 augusztusában, miután bírálja Bárdossy László kormányának külpolitikáját, nyugállományba helyezik. 1943 márciusában Kállay Miklós kormánya Svájcba küldi, hogy felvegye a kapcsolatot a nyugati szövetségesekkel. 1944 áprilisában részt vesz

Bárczy István, dr., bárcziházi (Bp., 1882. október 21.–La Tour de Teillez , 1952. december 18.) jogász, köztisztviselő, 1928-tól a miniszterelnökség adminisztratív államtitkára, 1921–1944-ig a minisztertanács és a koronatanács jegyzőkönyvvezetője.

Bárdossy László (Szombathely, 1890. december 10.–Bp., 1946. január 10.) 1934. október 24-től 1941. február 4-ig bukaresti magyar követ, majd 1942. március 7-ig külügyminiszter, egyidejűleg 1941. április 3-tól 1942. március 7-ig miniszterelnök. 1945 őszén népbíróság elé állítják; halálra ítélik, kivégzik.

Bartha Károly (Bp., 1884. június 18.–Linz, 1964. november 22.) hivatásos katonatiszt, honvédelmi miniszter. 1932. augusztus 1-jétől a Honvédelmi Minisztérium anyagi csoportfőnöke, 1936. január 1-jétől 1938. november 15-ig a Honvédelmi Minisztérium katonai főcsoportfőnöke, 1936. május 1-jétől altábornagy, 1938. november 1-jétől táborszernagy, 1938. november 15-től 1942. szeptember 24-ig honvédelmi miniszter. 1945-ben kivándorol Venezuelába, majd Ausztriában telepszik le.

Baeck, Leo (Lissa, Poroszország, 1873. május 23.–London, 1956. november 2.) tudós, tanár, a németországi zsidó közösség vezetője. 1897-től rabbi a felső-sziléziai Oppelnben. 1905-ben publikálja fő művét: Das Wesen des Judentums [A judaizmus jellege]. 1912-től a berlini hitközség főrabbija, 1922-től a Német Rabbik Szövetségének elnöke. Bár nem cionista, rokonszenvezik a zsidó nemzeti tudat újraébredésével. 1897-ben rajta

Bartheldy Tibor, dr., hivatásos diplomata, rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter; 1938-ban a Külügyminisztérium Elnöki osztályának munkatársa, 1940-ben Csáky István kabinetfőnöke, 1941–1944-ig a Külügyminisztérium Elnöki osztályának vezetője.

Bagossy Zoltán (Dunaharaszti, 1905–1962?) 1936-tól a Nyilaskeresztes Párt tagja, 1938-ban az illegális Eszmevédelmi Vonal egyik vezetője. 1939-ben a budapesti választási küzdelem irányítója, fővárosi főkerület-vezetője. 1942-től a Magyar Közigazgatástudományi Intézet dolgozója, 1943-tól a párt Paraszt Hivatásrendjének vezetője. A nyilas hatalomátvétel egyik előkészítője, Kovarcz Emil közvetlen munkatársa; a puccs után a Külügyminisztériumban nyilas pártmegbízott, rendkívüli követ, a