Teleki Pál, gróf (Bp., 1879. november 1.–Bp., 1941. április 3.) földrajztudós, miniszterelnök, 1919-ben a bécsi Antibolsevista Comité egyik megszervezője, 1920-ban külügyminiszter, majd 1921. április 14-ig miniszterelnök. 1938-ban vallás- és közoktatásügyi miniszter, majd 1939–1941 folyamán ismét miniszterelnök. Első miniszterelnöksége idején fogadja el a Nemzetgyűlés a numerus clausus törvényt, majd előkészíti a második és a harmadik zsidótörvényt.

Terboven, Josef (Essen, 1898. május 23.–Oslo, 1945. május 11.) SA-Obergruppenführer. Az I. világháború végén hadnagy, 1923-ban a müncheni „sörpuccs” résztvevője, 1930-tól az NSDAP parlamenti képviselője. 1935-ben a Rajna-vidék Oberpräsidentje, 1940. április 24-től Norvégia Reichskommissarja. Brutális megszállási politikáját Adolf Hitler igen nagyra értékeli. A háború végén öngyilkos lesz.

Thadden, Eberhardt von (1909–1964) német diplomata, a Külügyminisztérium Innland II (Belföld) munkatársa. 1933-tól az NSDAP, 1936-tól az SS tagja, 1937-től a Külügyminisztériumban dolgozik. 1941–1942 folyamán a keleti fronton harcol, megsebesül, 1942-ben Athénban diplomata, 1943 áprilisától Martin Luther utóda az Innland II. osztály élén. 1944-ben komoly szerepet játszik a magyar zsidók deportálásának megszervezésében. 1950-ben vizsgálatot indítanak

Thierack, Otto Georg (Würzen, Szászország, 1889. áprlisi 19.–Neumünster, 1946. november 22.) jogász, náci igazságügyi miniszter, Marburgban és Lipcsében végzi a jogi egyetemet, az I. világháborúban hadnagyként szolgál. 1932-től az NSDAP tagja, 1933-tól Szászország igazságügyi minisztere, 1936 és 1942 között Berlinben a népbíróság elnöke, a Birodalom ellenségeit rögtönítélő bírósága a fellebbezés jogának biztosítása nélkül ítéli el.

Thierry Herbert, dr., báró (Trieszt, 1901. február 10.–Bp., 1984. január 1.) diplomata, 1939-ben I. osztálytitkár, 1940–1942 folyamán a Külügyminisztérium Politikai osztályán dolgozik, 1943–1944-ban ankarai követségi tanácsos.

Thilo, Heinz (1911–Hohenelbe, 1945. május?/Berlin, 1947. október?) 1942 őszétől orvos Auschwitzban, 1944 végén áthelyezik Gross-Rosenbe.

Tildy Zoltán (Losonc, 1889. november 18.–Bp., 1961. augusztus 3.) református lelkész, kisgazdapárti politikus, a Független Kisgazdapárt egyik megalapítója, 1936 és 1944 között országgyűlési képviselő (4. Békés vármegye 1. Békési kerület). 1945-től a párt elnöke. 1945 novemberétől 1946 februárjáig miniszterelnök, 1946 és 1948 között köztársasági elnök. Vejét koholt vádakkal perbe fogják; lemond, 1956-ig házi őrizetben tartják.

Tiso, Josef (Velka Bytča, 1887. október 13.–Bratislava, 1947. április 18.) katolikus pap, szlovák politikus, államelnök. 1918-ban a Szlovák Néppárt egyik megalapítója, 1925-ben prágai parlamenti képviselő, 1927–1928-ban csehszlovák egészségügyi miniszter. A müncheni egyezmény után az autonóm Szlovákia elnöke (1938. október 6-tól). Amikor a csehszlovák kormány 1939. március 10-én leváltja, Szlovákiát német védelem alá helyezi, és március

Tito, Joszip Broz (Kumrovec, Horvátország, 1892. május 25.–Ljubljana, 1980. május 4.), kommunista pártvezető, jugoszláv marsall. 1920-ban a Jugoszláv Kommunista Párt egyik alapítója, 1928-tól 1934-ig börtönben van. Szabadlábra helyezése után Moszkvába emigrál, részt vesz a spanyol polgárháborúban. A II. világháború kitörése előtt visszatér Jugoszláviába, 1941-ben a németellenes partizánmozgalom vezére. A felszabadulás után miniszterelnök, 1953-tól államelnök. 1948-ban

Todt, Fritz (Pforzheim, Baden, 1891. szeptember 4.–Rastenburg, Kelet-Poroszország, 1942. február 8.) mérnök, a német hadiipar egyik irányítója, 1922-től az NSDAP tagja, 1931-ben az SS egyik vezetője, 1933-tól az autópálya-építési program irányítója. A róla elnevezett szervezett kényszermunkások tömegeit alkalmazza erődítési, hadiipari célokra. 1940-től fegyverkezési és hadiipari miniszter, egyebek mellett ő irányítja az Atlanti Fal építését is.