Toldi/y Árpád (Kiskőrös, 1898–?) csendőrtiszt, 1938-tól őrnagy, a tiszti tanfolyamok felügyelője. 1942-től a Belügyminisztérium VI. b. csendőrségi osztályának munkatársa, 1943-tól ezredes, az újjászervezett XX. osztály helyettes vezetője. 1944. április 26-tól Fejér vármegye és Székesfehérvár főispánja. 1944 előtti okmányaiban még „i”-vel írja vezetéknevét. Meggyőződéses antiszemita és nyilasbarát, nagy szigorral irányítja a vármegyei zsidók gettózását és deportálását.

Tölgyesy Győző (1890. szeptember 19.–Ottawa, 1954. február 4.) csendőr vezérőrnagy, 1940. november 23-tól a kassai VIII. csendőrkerület parancsnoka. A kárpátaljai deportálások egyik szervezője. Baky László állítólagos puccsa idején (1944. július 3–6.) csendőreivel a budapesti zsidók deportálására készül, majd Horthy Miklós parancsának fegyelmezetten engedelmeskedve elvonul a főváros környékéről. A II. világháború után Nyugatra szökik.

Tombor Jenő (Nyitra, 1880. március 3.–Bp., 1946. július 25.) hivatásos katonatiszt, a Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadsereg hadműveleti csoportfőnöke. 1920-tól nyugállományban. 1930-ban egyetlen napra reaktiválják, Horthy Miklós ezredessé lépteti elő. Bajcsy-Zsilinszky Endre baráti köréhez tartozik, a II. világháború idején a Magyar Nemzet című napilap katonai szakírója. 1945. július 1-jétől nyugállományú altábornagy, az őszi parlamenti választásokon

Tomcsányi Vilmos Pál, dr. 1944-ben a Kárpátaljai Terület Kormányzói Biztosa, hadműveleti területi kormánybiztos.

Török Sándor (Homoróddaróc, 1904. február 25.–Bp., 1985. április 30.) író, újságíró, több mint húsz regény, ifjúsági regény szerzője. 1944-ben a magyar hatóságok által kinevezett Zsidó Tanácsban a konvertita zsidók képviselője, a Keresztény Zsidók Szövetségének vezetője. 1944 júniusában özvegy Horthy Istvánnén keresztül eljuttatja Horty Miklós kormányzóhoz az Auschwitz-jegyzőkönyv egy példányát.

Tory (Golub), Avraham (Lazdijai, Litvánia, 1909–?) cionista, 1928-tól Kovnóban jogot tanul, az 1930-as években a Hanoar Hacioni nevű cionista ifjúsági szervezet elnökhelyettese. 1941 és 1944 között a kovnói Zsidó Tanács helyettes titkára. Háborús naplója értékes történelmi forrás. 1947-ben Izraelben telepedik le, 1952-ben ügyvédi irodát nyit Tel-Avivban.

Streicher, Julius (Fleinhausen, 1885. február 12.–Nürnberg, 1946. október 16.) antiszemita újságíró, náci pártvezető. Az I. világháború idején frontszolgálata során többször megsebesül, számos kitüntetést kap. A háború után Nürnbergben általános iskolai tanár, 1921-ben csatlakozik az NSDAP-hoz. 1923-ban alapítja Der Stürmer [A harcos] című lapját, amely hamarosan a legszélsőségesebb antiszemita hetilap lesz Németországban. 1933-tól náci parlamenti képviselő,

Stresemann, Gustav (Berlin, 1878. május 10.–Berlin, 1929. október 3.) német politikus, kancellár. A Nemzeti Liberális Párt parlamenti képviselője (1907–1912, 1914–1918). Az I. világháború után a weimari demokrácia elkötelezett híve, a Német Néppárt egyik alapítója. 1923-ban birodalmi kancellár a száz napig fennálló nagykoalíció kormányában. Leveri Adolf Hitler 1923-as puccsát, véget vet a Ruhr-válságnak, letöri az inflációt.

Stroop, Jürgen (Detmold, 1895. szeptember 26.–Varsó, 1951. szeptember 8.) 1943 szeptemberétől SS-Gruppenführer. Eredeti, „zsidós” keresztnevét (Josef) 1941-ben cseréli „árja” keresztnévre; az I. világháború idején századosként harcol, háromszor megsebesül. 1932-ben belép a náci pártba és az SS-be, 1939-ben már SS-Brigadeführer és rendőrezredes. 1941-ben saját kérésére a keleti frontra küldik, megsebesül; felépülése után különféle rendőri egységeknél szolgál,

Stuckart, Wilhelm, dr. (Wiesbaden, 1902. november 16.–Hannover, 1953. november 15.) jogász, náci politikus. Münchenben és Frankfurtban végzi jogi tanulmányait, csatlakozik a Szabadcsapatokhoz (Freikorps), a Ruhr-vidéket megszálló francia hatóságok többször bebörtönzik. 1922-től az NSDAP tagja, 1926-tól a párt jogi tanácsadója. 1932-ben párttagsága miatt kénytelen lemondani bírói tisztéről, de már egy évvel később a porosz Oktatási Minisztérium