Tildy Zoltán (Losonc, 1889. november 18.–Bp., 1961. augusztus 3.) református lelkész, kisgazdapárti politikus, a Független Kisgazdapárt egyik megalapítója, 1936 és 1944 között országgyűlési képviselő (4. Békés vármegye 1. Békési kerület). 1945-től a párt elnöke. 1945 novemberétől 1946 februárjáig miniszterelnök, 1946 és 1948 között köztársasági elnök. Vejét koholt vádakkal perbe fogják; lemond, 1956-ig házi őrizetben tartják.

Tiso, Josef (Velka Bytča, 1887. október 13.–Bratislava, 1947. április 18.) katolikus pap, szlovák politikus, államelnök. 1918-ban a Szlovák Néppárt egyik megalapítója, 1925-ben prágai parlamenti képviselő, 1927–1928-ban csehszlovák egészségügyi miniszter. A müncheni egyezmény után az autonóm Szlovákia elnöke (1938. október 6-tól). Amikor a csehszlovák kormány 1939. március 10-én leváltja, Szlovákiát német védelem alá helyezi, és március

Tito, Joszip Broz (Kumrovec, Horvátország, 1892. május 25.–Ljubljana, 1980. május 4.), kommunista pártvezető, jugoszláv marsall. 1920-ban a Jugoszláv Kommunista Párt egyik alapítója, 1928-tól 1934-ig börtönben van. Szabadlábra helyezése után Moszkvába emigrál, részt vesz a spanyol polgárháborúban. A II. világháború kitörése előtt visszatér Jugoszláviába, 1941-ben a németellenes partizánmozgalom vezére. A felszabadulás után miniszterelnök, 1953-tól államelnök. 1948-ban

Todt, Fritz (Pforzheim, Baden, 1891. szeptember 4.–Rastenburg, Kelet-Poroszország, 1942. február 8.) mérnök, a német hadiipar egyik irányítója, 1922-től az NSDAP tagja, 1931-ben az SS egyik vezetője, 1933-tól az autópálya-építési program irányítója. A róla elnevezett szervezett kényszermunkások tömegeit alkalmazza erődítési, hadiipari célokra. 1940-től fegyverkezési és hadiipari miniszter, egyebek mellett ő irányítja az Atlanti Fal építését is.

Toldi/y Árpád (Kiskőrös, 1898–?) csendőrtiszt, 1938-tól őrnagy, a tiszti tanfolyamok felügyelője. 1942-től a Belügyminisztérium VI. b. csendőrségi osztályának munkatársa, 1943-tól ezredes, az újjászervezett XX. osztály helyettes vezetője. 1944. április 26-tól Fejér vármegye és Székesfehérvár főispánja. 1944 előtti okmányaiban még „i”-vel írja vezetéknevét. Meggyőződéses antiszemita és nyilasbarát, nagy szigorral irányítja a vármegyei zsidók gettózását és deportálását.

Tölgyesy Győző (1890. szeptember 19.–Ottawa, 1954. február 4.) csendőr vezérőrnagy, 1940. november 23-tól a kassai VIII. csendőrkerület parancsnoka. A kárpátaljai deportálások egyik szervezője. Baky László állítólagos puccsa idején (1944. július 3–6.) csendőreivel a budapesti zsidók deportálására készül, majd Horthy Miklós parancsának fegyelmezetten engedelmeskedve elvonul a főváros környékéről. A II. világháború után Nyugatra szökik.

Stresemann, Gustav (Berlin, 1878. május 10.–Berlin, 1929. október 3.) német politikus, kancellár. A Nemzeti Liberális Párt parlamenti képviselője (1907–1912, 1914–1918). Az I. világháború után a weimari demokrácia elkötelezett híve, a Német Néppárt egyik alapítója. 1923-ban birodalmi kancellár a száz napig fennálló nagykoalíció kormányában. Leveri Adolf Hitler 1923-as puccsát, véget vet a Ruhr-válságnak, letöri az inflációt.

Sztójay (Stojákovits) Döme (Versec, 1883. január 5.–Bp., 1946. augusztus 24.) altábornagy, miniszterelnök. Az I. világháború kitörésekor vezérkari százados, 1915–1916 folyamán Szarajevóban szolgál, 1917-ben a 21. hegyidandár vezérkari főnöke. A tiroli harctéren, 1918-ban vezérkari őrnagy. 1919 után a Vezérkari Főnökség VI. csoport 2. osztályának vezetője, feladata a külföldi hírszerzés. 1925 novemberétől 1933-ig Kánya Kálmán berlini követ

Stroop, Jürgen (Detmold, 1895. szeptember 26.–Varsó, 1951. szeptember 8.) 1943 szeptemberétől SS-Gruppenführer. Eredeti, „zsidós” keresztnevét (Josef) 1941-ben cseréli „árja” keresztnévre; az I. világháború idején századosként harcol, háromszor megsebesül. 1932-ben belép a náci pártba és az SS-be, 1939-ben már SS-Brigadeführer és rendőrezredes. 1941-ben saját kérésére a keleti frontra küldik, megsebesül; felépülése után különféle rendőri egységeknél szolgál,

Stuckart, Wilhelm, dr. (Wiesbaden, 1902. november 16.–Hannover, 1953. november 15.) jogász, náci politikus. Münchenben és Frankfurtban végzi jogi tanulmányait, csatlakozik a Szabadcsapatokhoz (Freikorps), a Ruhr-vidéket megszálló francia hatóságok többször bebörtönzik. 1922-től az NSDAP tagja, 1926-tól a párt jogi tanácsadója. 1932-ben párttagsága miatt kénytelen lemondani bírói tisztéről, de már egy évvel később a porosz Oktatási Minisztérium