Hamsun, Knut (Lom, 1859. augusztus 4.–Nørholm, 1952. február 19.) Nobel-díjas norvég író. 1890-ben jelenik meg Éhség című kisregénye, amely meghozza számára a világhírt. 1920-ban irodalmi Nobel-díjjal tüntetik ki. Írásaiban a természetes, falusi életmódot magasztalja, élesen bírálja az angol-amerikai ipari civilizációt; a nácikban az angolszász materializmus ellenfeleit látja. 1940-ben felszólítja honfitársait, hogy ne álljanak ellen a

Hamvas Endre (1890–1970) 1913-ban végez a bécsi egyetem teológiai karán. 1917-ben doktorrá avatják. 1928-tól az esztergomi papnevelő intézet teológiai tanára, 1934-ben hercegprímási titkárrá nevezik ki. 1940 májusától budapesti általános érseki helynök. Részt vesz a Magyar Szent Kereszt Egyesület létrehozásában. 1944. március 30-án mint csanádi püspök átveszi hivatalát Szegeden, többször kiáll az üldözöttek érdekében. 1961-től a

Hatz Ottó (Branjevo, ma Bosznia-Hercegovina, 1902. május 26.–Bp., 1977. július 21.) hivatásos katonatiszt, vezérkari ezredes. 1941 és 1944 között Szófiában és Ankarában katonai attasé; 1944 májusában a Gestapo letartóztatja, majd Csatay Lajos szárnysegédeként folytatja pályafutását. A nyilas hatalomátvétel után (november 2–8.) a 7. hadtest vezérkari főnöke, ekkor átrepül a szovjetekhez. 1945-ben az NKVD letartóztatja, 1952-ben

Hausner, Gideon (Lvov, 1915–Izrael, 1990. november 15.) jogász, a Yad Vashem Emlékhatósága első elnöke. 1927-ben családja Palesztinában telepedik le, ~ a függetlenségi háború idején katonai ügyész (1948–1949), majd a jeruzsálemi katonai törvényszék elnöke, Adolf Eichmann perének fővádlója. Parlamenti képviselő, több ízben tárca nélküli miniszter.

Havasy Jenő, vitéz (Keszthely, 1917. december 5.–?) rendőr segédfelügyelő. A nyilas uralom idején Budapest V. (ma XIII.) kerületében teljesít szolgálatot. 1945. augusztus 10-től előzetes letartóztatásba helyezik, népbíróság elé állítják, 1946. február 6-án egy év két hónapi börtönbüntetésre ítélik. A NOT, figyelembe véve azon tanúvallomásokat, amelyek szerint önzetlenül, életét kockáztatva próbált segíteni – több esetben sikerrel

Helbronner, Jacques (Párizs, 1873–Auschwitz, 1943) francia zsidó vezető, az 1930-as években a Consistoire tagja, majd alelnöke; a megszállás idején az üldözött zsidók érdekében használja föl Henri Philippe Pétainhez fűződő régi ismeretségét. Az UGIF (Union générale des israélites de France – Franciaországi Izraeliták Általános Szövetsége) megalakítása idején tiltakozik, sikerül megőriznie a Consistoire függetlenségét, bár többen bírálják

Hellebronth Vilmos (Kassa, 1895. február 24.–Bp., 1971. május 20.) hivatásos katonatiszt, 1938. február 1-jétől 1941. március 1-jéig a Honvédelmi Minisztérium 3/a. osztály vezetője, majd a Honvédelmi Minisztérium V. csoportfőnöke, 1942. április 1-jétől vezérőrnagy. A nyilas puccs után Szálasi Ferenc kormányának tárca nélküli minisztere, a „termelés folyamatos vezetésével” megbízva. A népbíróság halálra ítéli, a köztársasági elnök

Heller Ágnes (Bp., 1929. május 12–) filozófus, Lukács György tanítványa, 1963 és 1973 között az MTA Szociológiai Intézetének munkatársa. 1977-ben külföldre távozik, Ausztráliában és az Egyesült Államokban egyetemi tanár, 1989-ben hazatér, 1990-től az MTA levelező tagja, 1995-től rendes tagja.

Gerlóczy Gábor (Kassa, 1894. február 7.–Bp., 1962. március 15.) hivatásos katonatiszt, vezérőrnagy, 1932-től 1942-ig a kormányzó szárnysegéde, 1944. október 15-ig első számú szárnysegéde. A nyilas hatalomátvétel után egy hónapig nyilas fogságban, majd 1944 decemberétől 1946 márciusáig szovjet „védőrizetben” van. A Honvédelmi Minisztérium Igazoló Bizottsága igazolja. 1951-től 1953-ig Kőrösladányon él kitelepítve, majd építőipari segédmunkásként dolgozik.

Gessler, Otto (Ludwigsburg, 1875. február 6.–Lindenburg, 1955. március 24.) német politikus, 1910-ben Regensburg polgármestere, 1918-ban a Német Demokrata Párt egyik megalapítója, 1920-ban a fegyveres erők minisztere, 1928-ig tizenhárom egymást követő kormányban megőrzi posztját. 1931-től 1933-ig a Külföldön Élő Németség Szervezetének elnöke, 1933-ban visszavonult a politikai élettől. 1944 júliusában, az Adolf Hitler elleni sikertelen merénylet után,