Hatz Ottó (Branjevo, ma Bosznia-Hercegovina, 1902. május 26.–Bp., 1977. július 21.) hivatásos katonatiszt, vezérkari ezredes. 1941 és 1944 között Szófiában és Ankarában katonai attasé; 1944 májusában a Gestapo letartóztatja, majd Csatay Lajos szárnysegédeként folytatja pályafutását. A nyilas hatalomátvétel után (november 2–8.) a 7. hadtest vezérkari főnöke, ekkor átrepül a szovjetekhez. 1945-ben az NKVD letartóztatja, 1952-ben

Hausner, Gideon (Lvov, 1915–Izrael, 1990. november 15.) jogász, a Yad Vashem Emlékhatósága első elnöke. 1927-ben családja Palesztinában telepedik le, ~ a függetlenségi háború idején katonai ügyész (1948–1949), majd a jeruzsálemi katonai törvényszék elnöke, Adolf Eichmann perének fővádlója. Parlamenti képviselő, több ízben tárca nélküli miniszter.

Havasy Jenő, vitéz (Keszthely, 1917. december 5.–?) rendőr segédfelügyelő. A nyilas uralom idején Budapest V. (ma XIII.) kerületében teljesít szolgálatot. 1945. augusztus 10-től előzetes letartóztatásba helyezik, népbíróság elé állítják, 1946. február 6-án egy év két hónapi börtönbüntetésre ítélik. A NOT, figyelembe véve azon tanúvallomásokat, amelyek szerint önzetlenül, életét kockáztatva próbált segíteni – több esetben sikerrel

Helbronner, Jacques (Párizs, 1873–Auschwitz, 1943) francia zsidó vezető, az 1930-as években a Consistoire tagja, majd alelnöke; a megszállás idején az üldözött zsidók érdekében használja föl Henri Philippe Pétainhez fűződő régi ismeretségét. Az UGIF (Union générale des israélites de France – Franciaországi Izraeliták Általános Szövetsége) megalakítása idején tiltakozik, sikerül megőriznie a Consistoire függetlenségét, bár többen bírálják

Hellebronth Vilmos (Kassa, 1895. február 24.–Bp., 1971. május 20.) hivatásos katonatiszt, 1938. február 1-jétől 1941. március 1-jéig a Honvédelmi Minisztérium 3/a. osztály vezetője, majd a Honvédelmi Minisztérium V. csoportfőnöke, 1942. április 1-jétől vezérőrnagy. A nyilas puccs után Szálasi Ferenc kormányának tárca nélküli minisztere, a „termelés folyamatos vezetésével” megbízva. A népbíróság halálra ítéli, a köztársasági elnök

Heller Ágnes (Bp., 1929. május 12–) filozófus, Lukács György tanítványa, 1963 és 1973 között az MTA Szociológiai Intézetének munkatársa. 1977-ben külföldre távozik, Ausztráliában és az Egyesült Államokban egyetemi tanár, 1989-ben hazatér, 1990-től az MTA levelező tagja, 1995-től rendes tagja.

Grolman, Helmuth von (Reinsheim, 1898. november 6.–Hannover, 1977. január 18.) hivatásos katonatiszt, altábornagy (1944. november 9.). 1944. július 21-től 1945. március 23-ig a Heeresgruppe Südukraine, majd a Heeresgruppe Süd vezérkari főnöke, a háború végén amerikai hadifogságba kerül.

Grossmann Ferenc, dr. (Zagyvapálfalva, 1884–?) orvos, a nyilas uralom idején a budapesti VII. Wesselényi utca 44. szám alatti központi zsidó kórház igazgatója. Összesen huszonkét gettó-fiókkórház tartozik hozzá, amelyek egy része magánlakásokban működik.

Glazar, Richard (Prága, 1920–) a Cseh-Morva Protektorátusban 1942 nyaráig egy félreeső faluban bujkál; a németek elfogják, előbb a theresienstadti gettóba, majd onnan 1942 októberében Treblinkába szállítják. Tíz hónapig raboskodik itt; a treblinkai lázadás során megszökik, külföldi munkásnak adja ki magát. 1945 nyarán tér vissza Prágába, családjából csak édesanyja éli túl világháborút. Prágában, Párizsban és Londonban

Globocnik, Odilo (Trieszt, 1904. április 21.–Weisensee, Karinthia, 1945. május 31.) 1942. január 2-től SS-Gruppenführer, a lengyelországi zsidók legyilkolásának egyik fő szervezője. Osztrák-horvát szülők gyermeke, építőmérnöknek tanul, 1931-ben lép be az NSDAP-be Ausztriában, 1933-ban az SS-be, helyettes körzetvezető. Az Adolf Hitler és az osztrák nácik közötti kapcsolatok egyik fő szervezője. 1938 májusától Bécs Gauleitere; 1939 januárjában